Marie Kondo: Rend a lelke mindennek, című könyve fenekestül felforgatta a túlfogyasztás szellemében létező világunkat, egy teljesen új szemszögből világított rá a minket körülvevő tárgyak szerepére. Könyvéből kiderül, mégsem biztos, hogy szükségünk van 13 pár cipőre vagy egy 28-adik lakásdekorációra… Világszerte több millió embernek nyitotta fel a szemét, hatalmas lépést téve ennek a mértéktelen fogyasztásnak a csökkentésére. A nagy felismerés igazából (mint majdnem mindig az életben) egy abszolút egyszerű kérdéssel kezdődik, amihez hasonlókon nagyon könnyű átlépni a mai furcsán rohanó, és időnként a való élettől teljesen elrugaszkodott világunkban. Kon Mari figyelt, és felfedezte minden ember életcélját, a boldognak lenni akarást.
BOLDOGSÁÁÁG
A környezetünkben található tárgyak célja ugye “gazdájuk” támogatása a mindennapi célkitűzés felé. Ami pedig a boldogság, a lelke mélyén valószínűleg mindannyiónknak. Tehát javaslata alapján vegyük kézbe egyesével tárgyainkat, és kérdezzük meg maguntól, – “örömet/boldogságot okoz-e nekem?” Ennek a kérdésnek az őszinte megválaszolásával elérhetjük, hogy csak a jó érzést keltő tárgyak vegyenek körül minket, aminek hozadéka, hogy stresszes helyzet teremtés nélkül, jóleső érzésekkel, egy nyugodt barátságos helyen, az újragondolt otthonunkban, valóban kitudjuk pihenni magunkat és a valóban fontos dolgokra tudunk koncentrálni.
Igazából ez a minimalizmus fő gondolata is. Ebből a mondatból kell kiindulnunk akkor is, ha az önkéntes egyszerűség útjára tervezünk lépni. Hiszen a minimalizmust pontosan emiatt nem lehet egy mindenki által követendő tevékenységekkel és kilistázott tárgy gyűjteménnyel összefoglalni, mivel ez egy teljesen személyre szabott életvitel. Mindenkit más tesz boldoggá, másban leli örömét, még a közös vonások is más árnyalatban, különböző mértékben jelennek meg a különböző emberek életében. Ugye ettől olyan színes világunk. És ettől érzi mindenki, jogosan magáénak Marie Kondo könyvét, mely 200 oldalon keresztül, részletes útmutatást ad a boldog otthon eléréséhez.
A megoldásokkal már nem teljesen értek egyet, nekem plusz frusztrációt okozna a nap végén a tárgyakszolgálatának megköszönése, és nem értek egyet mások cuccainak szelektálásával az adott személy nélkül… Illetve környezetet védő, a fenntarthatóségra törekvő Zöld Minimalistaként az “ami nem kell, azt dobd ki” szemléletet sem tudom a magaménak érezni.
Kipróbáltam a híres hajtogatási módszereket is, melyről rengeteg videó található az ineterneten, például ez, vagy ez. Valamelyikről már leszoktam, nem tetszett a sok hajtogatási vonal a felvett pólón, de a zoknikat és a gyerekek felsőit a tárolódoboz alakzata miatt a mai napig úgy teszem el.
De véleményem szerint több helyet kevesebb tárggyal kell teremteni. 🙂
Mindenkinek ajánlom a könyv elolvasását, könnyen emészthető, gyorsan olvasható, és nagy wáó-élményeket tartogat mindenkinek! 😉