Az otthonunkban található dolgok minimalizálása nem egyszerű folyamat. A lomtalanítás során gyakran nehézséget okoz a bizonyos tárgyaktól való megválás, hiszen nagyon sokukhoz érzelmileg is kötődünk. Azt mondják, hogy az elengedés nehezebb a ragaszkodásnál. A gyakorlatban mit tegyünk, hogy el tudjunk engedni olyan dolgokat, amik nem szogálnak minket?
A minimalizmus egyik lényeges része, hogy megtanuljunk a jelenben élni. Ha valaki a tárgyai révén a múltban él, akkor sose lesz képes igazán élvezni a jelent. Bár a jelen gyorsan múlttá változik, így folyamatosan résen kell lennünk, hova is fordítjuk fókuszunkat.
Ha túl sok dolgot őrzünk, akkor tudhatjuk, a lelkünket is túl sok mindennel terheljük a múltból. Persze emlékekre, néhány számunkra értékkel bíró tárgy teljesen belefér ebbe az életmódba, de biztos meg kell tartanunk a nagymamánktól kapott soha nem használt vázát, pusztán a nagymama iránt érzett szeretetünk miatt? Vegyünk egy nagy-nagy levegőt, és álljunk neki végiggondolni, MIÉRT SZERETNÉNK EZT MEGTARTANI? MIRE IS EMLÉKEZTET PONTOSAN?
Esetleg nem lenne róla elég csak egy fotó? Hiszen így a fotóra nézve rögtön eszünkbe jut drága mamánk, és nem kell ide-oda pakolgatnunk az igazából egyáltalán nem tetsző vázát.
Az elengedést megkönnyíti, ha arra gondolsz, hogy valaki mennyire örülne annak a dolognak. Ahelyett, hogy egy dobozba bepakolnánk a padlásra/garázsba/tárolóba és évekig vagy soha felé se néznénk, jusson eszünkbe, hogy valaki éppen szívesen hasznát venné. Adományozzuk el ami már felesleges, ezzel a kellemes gondolattal sokkal szívesebben válunk meg dolgainktól.
Az emlékeken kívül félelmeink is befolyásolhatnak az elengedés során, hiszen, “majd jó lesz egyszer még valamire… addig meg elfér.” Biztos megéri egy zsúfolt otthonba hazatérni csak azért, mert félünk a majdani esetlegesen, vagy több mint valószínű, soha be nem következő jövőtől?! Általában a legtöbb ember bele sem gondol, hogy ezek a felhalmozott tárgyak mennyi negatív gondolatot és sok-sok felesleges, ide-oda pakolászást, plusz takarítást okoznak. Kinek van erre szüksége?
Jó hír, hogy az elengedés tanulható, a folyamat részeként meg kell tanulni megítélni azt, hogy mi az, ami valódi emléket jelent és mi az, amitől fájdalom nélkül érdemes megválni. Idővel és gyakorlással egyre könnyebben megy. 😉
Fókuszáljunk új életmódunkkal kapcsolatos céljainkra (kevesebb takarítás,- keresgélés, továbblépés a múlton, …), és álljunk neki kilomtalanítani életünkből a felesleget, ha kell, előtte mélyen a kötődés gyökeréig ásva, hiszen csak így léphetünk egy új, múlt-mentes, célirányos, egyszerűen nagyszerű útra.
U.i.: ne felejtsük el közben, hogy ez egy FOLYAMAT, mely lassan, de biztosan visz minket a cél, az nap mint nap elégedett élet felé!
Kép forrása: www.urban-eve.hu, érdemes elolvasni, Viának rengeteg jobbnál jobb ötlete, gondolata és praktikája van az élet minden területéhez.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: