Lomtalanítás

A minimalizmus legeslegelső lépése, egy hatalmas lomtalanítás.

A körülöttünk található tárgyak átnézésével és elengedésével párhuzamosan egyre jobban letisztulnak gondolataink, konkretizálódnak céljaink. Ráébredünk, hogy az a dolog, amit 3 éve tervezünk, de még mindig nem valósítottuk meg, vagy az a ruha, amibe majd belefogyunk, de még sose volt rajtunk, azokat több mint valószínű az elkövetkező évben sem fogjuk megvalósítani, hordani. Vagy éppen ráébredünk, attól van állandó hiányérzetünk mindennapjainkban, hogy teljesen más irányba kanyarodott éltünk, mint amit már 3 évvel ezelőtt is nagyon-nagyon terveztünk. Véleményem és tapasztalatom szerint, egy kiadós lomtalanítás felér egy több alkalmas, igen sokba kerülő önismereti terápiával. Számomra megnyugtató, szinte meditatív állapotot okoz, a megújulás varázsa lengi körül, és hatalmas megelégedettség tölt el a végeredmény láttán. Ráadásul most két kisgyerek mellett kihívást és nem kevés türelem fejlesztést is jelent…

Minimalistaként nem feltétlen kell mindenből egy darabot megtartanunk, mint ahogy korábbi bejegyzésemben is írtam, a minimalista életmód nem valami aszkétizmus, nem mindenkinek okoz nyugalmat, ha kong a lakás az ürességtől. De mivel megtanulunk egyre jobban odafigyelni arra, ami igazán fontos, teljesen biztos, hogy kevesebb tárgy fog körülvenni minket. Mindez azzal (is) jár, hogy a rendrakás nem egy egész napos/délelőttös project lesz, ha egyáltalán szükség lesz rá. 

Ha végre minden tárgyunknak, eszközünknek megtaláltuk a helyét mind lelkünkben, mind a lakásban, végre nyugodtan gondolkodhatunk egy új hobbi elsajátításában, egy kirándulásban, vagy egy meghitt olvasásban a megújult, átlátható, biztonságot nyújtó otthonunkban, a szokásos pakolászás helyett.

Azon vagyok, hogy minél több embernek segíthessek levenni a válláról legalább ezt a fajta mindennapokkal együtt járó stresszt, úgyhogy, kövessétek nyomon a blogon szereplő útmutatót egy egyszerűbb, letisztultabb élet felé.